Fejlődési ív

Az egyesülettel 2009-ben részt vettünk egy szervezetfejlesztést célzó programban.
Nagyon alapos felkészültségű szakemberrel dolgozhattunk. Az első lépés a felmérés volt. A-tól Z-ig felmérte az egyesületet (erőforrások, pénzügyek, eszközök, motiváció, tagság, stb.).
Sok-sok interjú után, a program végén több oldalnyi anyagot kaptunk kézhez, amiben egy számomra meglepő dolog volt. Persze nem tudtam semmit a "szervezetfejlesztés" nagy összefüggéseiről, ezért gondosan figyeltem.
Jó sok pozitív és nem túl sok negatív dolog mellett egy meglepő kijelentés vonta magára a figyelmem, miszerint: Az egyesület fejlődési ívét újra kell gondolni, mert az jelenleg stagnál.
Kb. ennek számomra az volt az értelme, hogy valamit jól elszúrtunk.
Pedig, a lényege a szakember szerint az, hogy 2005 év végén elindultunk néhány kitűzött célt megvalósítani és 2009-re elértük őket, így most csak a szokásos programok meg ügymenetek vannak, de nincsenek új célok, tehát az egész dolog stagnál. Véleménye szerint ha nem teszünk semmit, csak hagyjuk ezt az állapotot élni, akkor elkerülhetetlen a lejtőn való elindulás. Mivel ez a dolog 2009-ben már év vége felé volt, ezért egy rövid időre a témát is jegeltük.
Közel 1 év kellett hozzá, mire kitaláltuk, hogy milyen módon lehetne úgy célokat kitűzni, hogy megmaradjunk megyei szinten működő szervezetnek és, hogy "ne szaladjon el velünk a ló". Igazából túl nagy szervezetté sem akartunk nőni, mivel emberi erőforrás korlátaink voltak.
A következő 1,5 évben sikerült olyan célt kitűznünk magunknak, amit nem lehet befejezni. Arra gondoltuk, hogy ha soha nem leszünk kész, akkor ez egy életre elegendő motivációt ad számunkra úgy, hogy még sikerélményünk is van. Mindjárt megmagyarázom.
Tehát az ötlet a következő: A Sclerosis Multiplex jelenleg nem gyógyítható betegség. Az állapot szinten tartható (nagy eséllyel), de az életminőség javítására mindenképpen van mód, ezért az ötletünk az életminőség javítását célzó programok, előadások, életviteli tanácsadást és természetesen a rehabilitációs lehetőségek maximális kiaknázása a betegek számára, stb. Ezekre a szolgáltatásokra -sajnos- mindig szükség lesz.
Jelenleg különböző időközönként a legkülönbözőbb formában tevékenykedünk a fenti témában és véleményem szerint most érkezett el az ideje annak, hogy ezt a munkát valamilyen koncepció szerint végezzük.
Így, mikor ezen agyaltam, a gondolataim visszatértek a fejlődési ív kérdéshez.
Megtanulva a 2009-es leckét, úgy szeretnék módszertant kidolgozni, hogy annak ez a bizonyos fejlődési ív ne lássa kárát. Nem szeretném ha az eddigi munkánk elindulna a lejtőn és az egész közösségünket leírhatnánk.
Egyszóval érdeklődve figyelem, hogy ha összehozunk egy kidolgozott módszertant egy olyan tevékenységre, amit soha nem lenne szabad abbahagyni, akkor ez milyen lehetőségeket vet fel a jövőben és, hogy milyen hatással lesz a FEJLŐDÉSI ÍVünkre.