2014. október 17., péntek

Mentorprogram Hurráááááááá!

Elképesztően sok dolog történik nálunk. Egész nyáron nem írtam, mert az a rohadt nagy meleg felforgatta az életemet, az SM-mel élők biztosan tudják miről beszélek :)
Azonkívül annyi dolog volt, hogy élni sem volt időm (országos rendezvények, sajtómegjelenések és hajsza a támogatók után).

Most inkább az irodai szervezkedéses munkák, pályázatok írása, programok előkészítése zajlik és ez valahogy éppen megfelel a borús hangulatú időjárásnak is.

Nemrég indított Mentorprogramunk nem akaródzott beindulni. Valahogy 1-2 hétig nem történt semmi, senki nem jelentkezett és én már-már azt gondoltam, hogy ezt bizony elszúrtuk, nincs is szükség ilyen programra. Aztán egyszer csak megindult a lavina és kettesével-hármasával jönni kezdtek a megkeresések, a mentor jelentkezések, a pozitív visszajelzések. Azóta hatalmas megkönnyebbüléssel és vigyorgó fejjel járok az utcán.

borúra derű . . .

2014. május 3., szombat

Három kérdés - máshol máshogyan

Nos, valahogy egészen máshogy működik külföldön a civil lét.
A múlt hetekben külföldön jártam egy konferencián, ahová a világ szinte minden részéből érkeztek résztvevők. Eddig is derengett a dolog, de most vált teljesen egyértelművé számomra, hogy egyszerűen nevetséges az itthoni helyzet. Nagyon furán néztek rám, amikor meghallgatva az évente 2-3 alkalommal megrendezett programjukat, én is felvázoltam, hogy országos szervezetként 2-300 fős SM Napot, nagy hírveréssel SM Világnapot, jótékonysági bált szervezünk évente, és hogy ezeken kívül még van újságunk, weblapunk, országos kampányunk, annak külön weblapja, van még facebook oldalunk, plakátjaink, 1% adománygyűjtő kampányunk, rengeteg adminisztrációs munkánk amiből mindent magunk végzünk, szakmai segítséget nyújtunk a tagszervezeteinknek és lelki tanácsadást a betegeknek, stb., stb..
Csak soroltam és soroltam, majd egyszer közbekérdeztek: "Mennyi alkalmazott és önkéntes látja el ezeket a feladatokat? -nagyjából úgy, mint nálunk, 22 fő és 18 önkéntes?"
Majdnem ott helyen leestem a székről! Hogy 22 alkalmazott????? Így aztán belekezdtem egy újabb kör-kör mondatba, miszerint nálunk itthon nincs pénz 22 alkalmazottra, hiába országos szervezet. Nincs pénz 1 alkalmazottra sem, egy 4 órásra sem! Az önkéntesek a munkájuk miatt nem állandó önkéntesek. De szerencsések vagyunk, hiszen minden rendezvényre, programra vagy feladatra van önkéntesünk, csak mindig mások, de ez így jól működik. Már jött is a következő kérdés: "Akkor ki csinálja ezeket a feladatokat? - adminisztráció, programszervezés, lebonyolítás, pályázatírás, beszámolás, könyvelés előkészítés, támogató keresés, reklám, kiadványszerkesztés, kapcsolattartás, anyagok más nyelvre fordítása és így tovább, és így tovább..."
A válasz egyszerű volt 1 fő önkéntes (hétfőtől - csütörtökig napi 4 órában) és én.
Azt az elképedést, amit az asztalnál kiváltottam aznap este, nem fogom elfelejteni egy darabig. Nem a személyünknek szólt (és ez nem arról szól, hogy mennyi időt és energiát fektetünk bele), hanem a létszámnak.
A döbbenet kiült az arcokra és nagyon kényelmetlenül éreztem magam.
Majd elhangzott az utolsó kérdés: "De azért a kormányzat támogatja a munkátokat, ugye?"
Nemleges választ adtam és utána csak vigyorogtam, mint egy tejbetök... (hol élnek ezek? szatyorban? 22 fő alkalmazott? ha ha ha....)

2014. február 8., szombat

Munkahely lesz? Nem.

Látva a megnövekedett munka halmokat és a rengeteg rendszerezésre váró iratkupacot, arra gondoltam, hogy semmi nem egyszerűbb ennél. A működési pályázatunkba szépen beleírtam, hogy egyetértek a törekvésekkel (kivételesen - hiszen, folyton az nem jó ami van, jó magyar szokás szerint) foglalkoztatni kell. Rengeteg jól képzett, értelmes fiatal van, akik szívesen dolgoznának akár civileknél is. -Civilek = civil szervezetek, nem politikai pártra gondolok természetesen- Szóval, szívesen dolgoznának nálunk. Szuper! Pályáztunk, méghozzá annyira eredményesen, hogy a pályázatunk nyertes lett, ergo szakmailag megalapozott, formailag megfelelő! 250.000 forintot kaptunk országos szervezetként az egész éves működési költségeihez támogatásként. Nos, ebből pl. a postaköltséget sem tudom fedezni, sem a rezsit. Ó, majdnem elfelejtettem,  persze ebből nem telik foglalkoztatásra sem. Így aztán eljött az ideje, hogy jól meggondoljuk mire is költjük ezt a hatalmas támogatási összeget. :)
Nos túljutunk a sokkon, mert más lehetőség amúgy sem maradt. Második lépésként feltettem a kérdést, hogy meddig lehet nyúzni az önként heti 4 délután INGYEN dolgozó adminisztrátort???
Nagyon félek, hogy a kincset érő önkéntesünk egyszer csak lelép, mondván talált magának "igazi" munkahelyet, ahol fizetnek is és már nem fog tudni segíteni.