Mentorprogram Hurráááááááá!

Elképesztően sok dolog történik nálunk. Egész nyáron nem írtam, mert az a rohadt nagy meleg felforgatta az életemet, az SM-mel élők biztosan tudják miről beszélek :)
Azonkívül annyi dolog volt, hogy élni sem volt időm (országos rendezvények, sajtómegjelenések és hajsza a támogatók után).

Most inkább az irodai szervezkedéses munkák, pályázatok írása, programok előkészítése zajlik és ez valahogy éppen megfelel a borús hangulatú időjárásnak is.

Nemrég indított Mentorprogramunk nem akaródzott beindulni. Valahogy 1-2 hétig nem történt semmi, senki nem jelentkezett és én már-már azt gondoltam, hogy ezt bizony elszúrtuk, nincs is szükség ilyen programra. Aztán egyszer csak megindult a lavina és kettesével-hármasával jönni kezdtek a megkeresések, a mentor jelentkezések, a pozitív visszajelzések. Azóta hatalmas megkönnyebbüléssel és vigyorgó fejjel járok az utcán.

borúra derű . . .

Három kérdés - máshol máshogyan

Nos, valahogy egészen máshogy működik külföldön a civil lét.
A múlt hetekben külföldön jártam egy konferencián, ahová a világ szinte minden részéből érkeztek résztvevők. Eddig is derengett a dolog, de most vált teljesen egyértelművé számomra, hogy egyszerűen nevetséges az itthoni helyzet. Nagyon furán néztek rám, amikor meghallgatva az évente 2-3 alkalommal megrendezett programjukat, én is felvázoltam, hogy országos szervezetként 2-300 fős SM Napot, nagy hírveréssel SM Világnapot, jótékonysági bált szervezünk évente, és hogy ezeken kívül még van újságunk, weblapunk, országos kampányunk, annak külön weblapja, van még facebook oldalunk, plakátjaink, 1% adománygyűjtő kampányunk, rengeteg adminisztrációs munkánk amiből mindent magunk végzünk, szakmai segítséget nyújtunk a tagszervezeteinknek és lelki tanácsadást a betegeknek, stb., stb..
Csak soroltam és soroltam, majd egyszer közbekérdeztek: "Mennyi alkalmazott és önkéntes látja el ezeket a feladatokat? -nagyjából úgy, mint nálunk, 22 fő és 18 önkéntes?"
Majdnem ott helyen leestem a székről! Hogy 22 alkalmazott????? Így aztán belekezdtem egy újabb kör-kör mondatba, miszerint nálunk itthon nincs pénz 22 alkalmazottra, hiába országos szervezet. Nincs pénz 1 alkalmazottra sem, egy 4 órásra sem! Az önkéntesek a munkájuk miatt nem állandó önkéntesek. De szerencsések vagyunk, hiszen minden rendezvényre, programra vagy feladatra van önkéntesünk, csak mindig mások, de ez így jól működik. Már jött is a következő kérdés: "Akkor ki csinálja ezeket a feladatokat? - adminisztráció, programszervezés, lebonyolítás, pályázatírás, beszámolás, könyvelés előkészítés, támogató keresés, reklám, kiadványszerkesztés, kapcsolattartás, anyagok más nyelvre fordítása és így tovább, és így tovább..."
A válasz egyszerű volt 1 fő önkéntes (hétfőtől - csütörtökig napi 4 órában) és én.
Azt az elképedést, amit az asztalnál kiváltottam aznap este, nem fogom elfelejteni egy darabig. Nem a személyünknek szólt (és ez nem arról szól, hogy mennyi időt és energiát fektetünk bele), hanem a létszámnak.
A döbbenet kiült az arcokra és nagyon kényelmetlenül éreztem magam.
Majd elhangzott az utolsó kérdés: "De azért a kormányzat támogatja a munkátokat, ugye?"
Nemleges választ adtam és utána csak vigyorogtam, mint egy tejbetök... (hol élnek ezek? szatyorban? 22 fő alkalmazott? ha ha ha....)

Munkahely lesz? Nem.

Látva a megnövekedett munka halmokat és a rengeteg rendszerezésre váró iratkupacot, arra gondoltam, hogy semmi nem egyszerűbb ennél. A működési pályázatunkba szépen beleírtam, hogy egyetértek a törekvésekkel (kivételesen - hiszen, folyton az nem jó ami van, jó magyar szokás szerint) foglalkoztatni kell. Rengeteg jól képzett, értelmes fiatal van, akik szívesen dolgoznának akár civileknél is. -Civilek = civil szervezetek, nem politikai pártra gondolok természetesen- Szóval, szívesen dolgoznának nálunk. Szuper! Pályáztunk, méghozzá annyira eredményesen, hogy a pályázatunk nyertes lett, ergo szakmailag megalapozott, formailag megfelelő! 250.000 forintot kaptunk országos szervezetként az egész éves működési költségeihez támogatásként. Nos, ebből pl. a postaköltséget sem tudom fedezni, sem a rezsit. Ó, majdnem elfelejtettem,  persze ebből nem telik foglalkoztatásra sem. Így aztán eljött az ideje, hogy jól meggondoljuk mire is költjük ezt a hatalmas támogatási összeget. :)
Nos túljutunk a sokkon, mert más lehetőség amúgy sem maradt. Második lépésként feltettem a kérdést, hogy meddig lehet nyúzni az önként heti 4 délután INGYEN dolgozó adminisztrátort???
Nagyon félek, hogy a kincset érő önkéntesünk egyszer csak lelép, mondván talált magának "igazi" munkahelyet, ahol fizetnek is és már nem fog tudni segíteni.

Millió köszönet

Szerencsére (vagy sajnos :) ) a november hónap totál káosz volt és nem értem rá blogolni.
Most viszont van egy kis időm és gondoltam leírom, hogy túl jutottunk az 1% problémakörön, a NEA pályázatokon, az évzáró bulin, a jövő évi tervek elkészítésén és még sok mindenen. VÉGRE. Jelenleg a januári II. Jótékonysági Bál szervezése van napirenden. Akik az elsőn ott voltak már jelentkeztek, hogy jönnek. Jó látni, hallani a visszacsatolásokat, jó érezni az izgalmat, hogy egy szebb, nagyobb teremben szupersztár fellépőkkel - Korda György & Balázs Klári - bálozhatunk. A bál bevételeit közvetlenül a betegekre fogjuk fordítani a tagszervezeteinken keresztül.
Szóval gőzerővel folyik a szervezkedés.

A munkatársaimnak, önkénteseknek, a tagszervezeti vezetőknek, támogatóknak ezúton is köszönöm, hogy nem nyilvánították a terveimet marhaságnak, hanem józan ésszel és belátással alaposan átgondolták. Köszönöm, hogy őrült elképzeléseimből is :) kihámozták a megvalósítható részeket és egész évben velem küzdöttek a céljainkért és mellettem álltak.

Millió köszönet NEKTEK!!! nélkületek nem sikerült volna!

Újra 1%

Megint ott tartunk, mint egy évvel ezelőtt.
Bár a probléma lényegében nem változott -ugye több hónap, mire az 1%-hoz jut a civil- de most mégis egy új fejlemény van az ügyben.
A közhasznú civilek úgy adóznak -ha van vállalkozási tevékenységük- úgy készítenek beszámolót, úgy szerepelnek nyilvántartásokban, stb. mint a cégek. Csak amíg egy cég adatait változás esetén a NAV automatikusan átveszi a Törvényszékektől, addig a civilekét NEM!! Ebből aztán az következett, hogy az elnök személyének változását sem sikerült lekövetnie a hivatalnak, így az 1% "nem kiutalható" állapotba került.
A dologra felfigyeltünk szeptember 26-án, de azóta még nem sikerült átírni a nevet.
A roppant segítőkész és gondolom agyonterhelt ügyintéző nagyon kedvesen nekikezdett az ügynek, de valahol gellert kaphatott, mert nem sikerült befejezni.
Egy biztos, hogy következő héten a végére járok a dolognak és addig nyúzom őket, amíg végre készen lesz!

Ötlet túltengés

Most csak egy rövidke írásra van időm, de ezt muszáj megosztanom Veled!
Január elején azt a feladatot adtam magamnak, hogy az ötleteimet feltétlenül írjam össze. Nos, mint szinte minden újévi fogadalom ezt a feladatot sem sikerült teljesíteni. Az éppen aktuális ötlet (akármekkora ökörség legyen is) felkerült egy cetlire, ami azután ki tudja hol végezte.
Most, mikor szükség lenne az ötletdobozra persze nincs sehol. Úgyhogy ünnepélyesen megfogadtam, hogy ezennel ötletfüzetet nyitok (a doboz kicsit macerás lenne), így az mindig velem lehet.

Ebben a pillanatban pedig ülök az asztalomnál és nem találom azt a hülye füzetet! :)

Álmok

Valamikor tavasszal, nyár elején azon pörgött az agyam, hogy hogyan tudnám megvalósítani életem legnagyobb projektjét. Szeretnék az SM betegeknek egy Rehabilitációs Központot létrehozni. Akik olvasnak engem, biztosan emlékeznek, hogy a gondolkodásom egyik legjobb színhelyének a kertet kiáltottam ki. Mára már nyoma sincs a veteményes kertnek. A múlt hétvégén a párom "felszámolta", hogy megkönnyítse az életemet. A maradék paradicsomot, cukkinit leszedtük és elhatároztuk, hogy jövőre legfeljebb óriás cserépedényekben fogunk paradicsom palántát nevelni, kiskert nem lesz. Véget ért egy álom.  Ahogy múlik az idő már nem vagyok képes fizikai munkát végezni. A jelenlegi állapot szerint egyáltalán nem, még a paradicsomok begyűjtése is problémát jelent. Egyszóval annyi a kertemnek.

Van azonban egy viszonylag jó oldala is a dolognak. A kerti töprengések lassan meghozták a várt eredményeket. Úgy tűnik megtaláltam a megoldást a rehab. központ problémájára. Lassan, de biztosan kialakult egy irányvonal, amit ha követek megvalósulhat egy másik álom.

Ha egy kapu becsukódik, egy másik kinyílik...... remélem.