Nézőpont

Mostanában valaki elég kritikus szemmel vizsgálta az egyesületi tevékenységemet.
Réges-régi ismerősöm elmondta, hogy annyi szegény ember van az országban (mintha én nem tudnám) és hogy a Tiszántúlon meg a legrosszabb a helyzet (mintha én nem tudnám), miért nem ott segítek ekkora energiával. Ott nagyobb szükség lenne rá. Rám zúdított kérdései között volt még, hogy ennyi rengeteg pénzzel, ami az egyesületünknek van (talán a jövő évi rezsit fedezi, de nem biztos) miért nem a szegényeket segítjük. Mellékesen jegyzem meg, hogy bár a civil tv. értelmében az egyesület mérlegei, stb. nyilvánosak és nyilvánosan elérhetőek, lövésem sincs honnan szedte a felsorolt, szerinte naprakész adatokat (amik nem feleltek meg a valóságnak, de mindegy).

Nos, elég kevés ember van, aki belém tudja fojtani a szót, de a hölgy megakasztott a gondolatmenetemet egy pillanatra.
Az egy dolog, hogy nem tartozom ennek a bizonyos hölgynek semmiféle elszámolással, az is egy dolog, hogy szinte rám rontott a bevásárlóközpont közepén. Na meg az is egy dolog, hogy miután elviharzott az annyira áhított választ meg sem várva, totál felháborodottan, még én éreztem szarul magam.
De ez az egész nem fér a fejembe. Hogy kérdőjelezheti meg valaki a segítő szándékot, a célcsoportot vagy a földrajzi helyet? Hiszen ebben az országban ma a legtöbb ember bajban van, segítség nélkül, vagy minimális segítséggel. Mindegy hogy honnan nézzük, mindegy hol járunk az országban. Szinte mindenki nehezen él, a  nyugdíjasok, a segítő szakmában dolgozók, az orvosok, nővérek, a diákok, a fogyatékkal élők.....se vége, se hossza.....
Az egyesületünk vezetősége anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen, a saját erőforrásait (értsd pénz, idő, stb.) felhasználva dolgozik az SM betegekért. Ő meg jön, és közli, hogy rosszul csinálom-csináljuk, mert nem a legrászorultabbaknak segítünk (főleg én vagyok a bűnös). Ez remek.

Lehet, hogy ha az ország keleti felében élnék, ott is tudnék segíteni, de nem biztos, hogy abban az élethelyzetben megengedhetném magamnak, hogy erőforrásokat áldozzak másokra.
Itt és most örülök, hogy megtehetem és csak azért sem lesz lelkiismeret furdalásom emiatt.