Végre 1%

A Személyi jövedelem adó 1%-át gyűjtő szervezetek augusztus végétől mindig tűkön ülnek. Saját tapasztalatból mondhatom, meghatározó bevételi forrássá vált nálunk is az 1%.
Három évvel ezelőtt kezdődött a "tudatos" 1% gyűjtés. Kb., azóta fordítunk nagyon nagy hangsúlyt a kampányainkra. Mindig készülnek szórólapok és amikor elérkezik az idő a betegtársak viszik az információt a szélrózsa minden irányába. A sok munka eredményeként erős kapcsolatokat építettünk és nagyon szép összegeket kaptunk, amiből a céljainkat itt-ott kiegészítve egyéb forrásokkal, meg tudtuk valósítani. Az idén is több ismerősünk ígérte, a bevallásnál nem felejtkezik el az egyesületünkről és biztos vagyok benne, hogy így is lett.
A várakozásainkat viszont igencsak alulmúlta az 1% összege. Először nem értettem, de aztán rájöttem, hogy azok a nagyobb jövedelmű támogatóink, akik "megszerzéséért" rengeteget dolgoztunk, jelenleg nem magas sávban, hanem a minimálbéresekkel együtt 16% adót fizetnek. Na persze, hogy így ennek az 1%-a még a tavalyi összeg felét sem éri el. (Záróljelben: Miért is KELL a másik egy százalékot egyháznak vagy állami szervezetnek adni?????? Miért nem lehet azt is odaadni a választott civil szervezetnek, vagy akinek akarom???? Zárójel bezárva)
Nálunk mindig az első a működési költségek (amiben bérköltség nincs is!), a betegszállítás, csak ezek után jöhet az önkormányzat, a NEA által előszeretettel "szakmai program"-nak nevezett valódi tevékenység. Bár, még nem tudom, hogy miből fogjuk ezt ellátni, nem tudom, hogy miből fogunk rehabilitálni (ami ugye állami feladat lenne), nem tudom, hogy miből fogunk közösségi programokat szervezni.
A kapott 1% nagy részét fel lehet erre használni (a kisebb részét működésre). Ez olyan gyönyörű! Ha nem tudjuk kifizetni a működési költségeinket, akkor hogyan fogunk szakmai programokat létrehozni?
Ilyenkor szerintem minden civil oszt-szoroz. Megvizsgálja a tartalékait (már ha van), számol a költségeivel, a nyertes pályázatival (na erről majd később, igazán megérdemel egy saját posztot), az 1%-kal, amit persze majd csak október végén fog megkapni.
Ja, október végén! -Ezt mondjuk nem is értem: beérkeznek a bevallások: május 31. + számoljunk 1 hónapot adatfeldolgozásra, ellenőrzésre, akkor még csak június van! De lehetünk bőkezűek, mert biztosan nyaralnak a dolgozók meg izé meg minden. Legyen 2 hónap. Adatleválogatás a mai szuperszámítógépes világban mondjuk max. 2 óra, mert sok adófizető van :), kiértesítés e-mailben vagy az adóbevalláshoz használt felületen 1 másodperc (ez most levélben jön ajánlva), átutalás 4 óra ugye. Mégis mi a franc tart ezen 5 hónapig????-

Összességében nem panaszkodunk, mert azzal nem jutunk előbbre. Próbálunk tenni mindig valamit, újítani, fejleszteni, elegendő pénzt gyűjteni (addig sem jártatja a száját a civil, amíg keresgéli a forintokat a működéséhez, ez elég jó módszer). Bár általunk kalkulált, a fennmaradáshoz szükséges minimális pénz így is bejött 1%-ból, de a dolog ettől még igencsak elkeserítő. Annyira elegem van abból, hogy mindig a túlélésre kell játszani. Továbbra is kuncsorogni fogunk mindenhol, ahol csak lehet, adományokat gyűjtünk és pozitívan állunk a dolgokhoz.
Általában mindenki előáll ugyanazzal az okos ötlettel, miszerint miért nem csinálunk valamilyen foglalkoztatót. A hangsúly a valamilyenen van. Súlyosan mozgássérült személyekkel, nulla tőkével, egy olyan világban, ahol az egészségesek munkája, és az előállított termékek sem kellenek (illetve, biztosan kellenének ha lenne pénze az embereknek, no comment...). Gondolkodom rajta, folyamatosan gondolkodom. Jó lenne egy olyan központ is, ahol neurológusok rendelésén kívül mindenki megkaphatná a gyógytornát, a gyógymasszázst, a fizikoterápiás kezeléseket, használhatna rehabilitációs eszközöket, hozzájuthatna pszichiáter, pszichológus segítségéhez, előadásokat hallgathatna.
A két dolgot, a munkát és a rehabilitációt össze lehetne hozni. Igen, gondolkodom, csak nem tudom, hogyan induljak el. Találtam egy elhagyott épületet egy jól megközelíthető helyen a városban. Elkezdtem körbejárni a dolgokat. Közben pedig folyamatosan gondolkodom, megpróbálom összeegyeztetni a mindennapi létért folytatott küzdelmet és a fejemben lévő munka+rehab.központ dolgot. Gondolkodom és számolok...